3.Fejezet

3.Fejezet

sziasztok!:D itt az új rész, reméljük tetszeni fog. Olvassátok, legyetek rendszeres olvasók, éskomizzatok!! :D 2-3 komi és jön az új rész! xx Amy és Faith

- Az egész az anyukám halálával kezdődött. Mikor megszülettem anyunak leállt a szíve, és már nem tudták megmenteni. Borzalmas gyerekkorom volt, mivel anyám halála óta, apám alkoholista lett. A bátyám, Dave nevelt fel és védett meg attól, hogy apa bánthasson. Aztán apám kavarni kezdett egy másik nővel, így lehet itt most Logan. A csajnak nem kellett a gyerek, így hát nekem maradt a feladat, hogy felneveljem. Dave mindig küld az egyetemről egy kis pénzt ami elég a neveléshez. Apám nem segít soha, sőt volt már olyan, hogy Logan-t is bántotta. Próbálom megvédeni, ahogy a bátyám engem, de nem mindig sikerül, mint ahogy ma sem. Apám meg akart minket ölni. Elszöktem otthonról az öcsémmel. Azért lettem sáros, mert apám üldözött és minden tócsán átfutottam, így jutottam el idáig. Rettenetesen féltem Logan-t apámtól. Már majdnem összeestem, amikor megláttam, hogy nálatok világos van és úgy gondoltam, hogy talán tudtok nekem segíteni, hogy a legközelebbi szállodához jussak, az öcsémmel. Ja, és Amy, azok a foltok és sebek... Azok nem azért vannak, mert elestem... - fejeztem be a történetemet. 

Mindenki tágra nyílt szemekkel bámult rám és a szájukat sem csukták be. 

Nekem újra folyni kezdtek a könnyeim és lehajtott fejjel szipogni kezdtem. Még Louis is ijedten nézett rám.

- Te jó isten! Dehogy viszünk szállodába. Inkább egy darabig maradj itt nálunk. - mondta Amy. 

- Ezt nem tehetem veletek. Nem akarok zavarni. Majd felhívom Dave-et és talán valahogy majd tud segíteni. 

- Nem. Ezt nem fogjuk hagyni. Addig maradsz ameddig szeretnél. 

- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok nektek! - mondtam, és újra elsírtam magam ettől a sok szeretettől. Még soha nem éreztem ilyet. 

- Faith hagyd. Nem kell hálálkodnod. 

- De még senki nem tett ennyi jót velem. 

- Faith! Gyere. Megmutatom hol fogsz aludni. - mondta hirtelen Louis. 

- Öö.. Rendben. De Logan-t szeretném magam mellett tudni. Már nagyon hozzá szoktam, hogy mindig mellettem van. 

- Rendben. - mosolygott rám Amy.

Nagy csend lett, aztán a hasam zajára lettünk figyelmesek. 

- Faith, gyere együnk valamit.

- Nem,köszönöm. Nem vagyok éhes. 

- Hát a hangok nem ezt mutatják. - mondta mosolyogva Harry. 

- Na jó. De inkább Logan-t kéne megetetni. Ő nehezebben bírja az éhséget. 

- Rendben, és mit adjunk neki?

- Ha van egy kis tej, akkor azt esetleg megmelegíthetnénk. Sajnos nincs nálam bébi kaja. 

- Oké, akkor megcsinálom. - mondta Amy. 

- Én pedig hozok pelenkát. Lux miatt tartunk itthon. - mondta Harry. 

- Köszönöm szépen ezt a sok segítséget. - mondtam hálálkodva. 

- Ugyan már nincs mit. - mondták egyszerre. 

Miközben Amy megetette Logan-t én is ettem valamit. Aztán mikor már mindketten jól laktunk, Louis felkísért a szobájába, ugyanis itt fogunk aludni. 

- Tetszik? Remélem jól fogod magad érezni. - mondta az aranyos barna hajú fiú. 

- Igen. Köszönöm, hogy itt maradhatok. 

- Van kedved beszélgetni egy kicsit? - kérdezte boci szemekkel.

- Persze. - mosolyogtam rá. 

Vártam, hogy elmondja, miért volt szomorú...

2.Fejezet

2.Fejezet

sziasztok! itt az új rész. A kövi szintén csak 1-2 komi után jön. olvassátok, és legyetek rendszeres olvasók!! xx, Faith&Amy


 

- Bocsi, de most nem fogadunk rajon - és itt megakadt a mondatában. Egy göndör hajú, zöldeskék szemű fiú volt előttem egy szál boxerban.

- Szia. Ne haragudj a zavarásért, csak eltévedtünk, és nem találok vissza a városba. Csak annyi kéne, hogy megmondod merre van a legközelebbi szálloda. - mondtam neki szipogva. 

- Szívem, ki az? Ki csengetett? Oh,szia. Te ki vagy? - jött az ajtóhoz egy szép, sötét barna hajú egy köntösben. 

- Faith vagyok, a kezemben pedig az öcsém, Logan van. 

- Értem. És mit kerestek itt? Csak nem rajongó vagy?

- Milyen rajongó? Nem, én csak eltévedtem, és meg szeretném tudni, hogy hol a legközelebbi szálloda. 

- És miért sírsz? Attól még, hogy nem találsz vissza, azért még nem sír az ember. És miért vagy sáros? - kérdezte a srác. 

- Figyelj...öö... - dadogtam, mivel nem tudtam a srác nevét. 

- Harry. - segített ki.

- Egyébként én Amy vagyok, ha már itt tartunk. - mondta kedvesen a lány. 

- Oké, figyeljetek, erről nem szeretnék beszélni, de ha segítenétek, azt nagyon megköszönném. - mondtam még mindig szipogva. 

- Figyelj, szerintem gyere be, zuhanyozz le, én adok neked ruhát. És utána mondjuk elmesélhetnéd, hogy miért sírsz ennyire. 

- Nem,nem. Megmondjátok, hogy merre jutok vissza a városba, és onnan már feltalálom magam. Inkább nem zavarok, amúgy is látom, hogy épp megzavartam valamit. 

- Most ne törődj semmivel, csak azzal, hogy gyere fürödj le, és a többi dolog. 

- Különben is, az sem lenne jó, ha a kicsi megfázna vagy ilyesmi. - mondta Harry. 

- Rendben, legyen. Nagyon köszönöm. - adtam be végül a derekamat. 

- Nincs mit. Menj, Harry megmutatja a fürdőszobát és ad törölközőt. Én pedig addig vigyázok az öcsédre. 

- Köszönöm, de nem kell rá vigyázni, már úgy is megszoktam, hogy mindenhová magammal kell cipelnem az apám..izé csak annyi, hogy magammal kell cipelnem. - mondtam zavarodottan. 

- Mi van az apáddal? Az most mindegy is, majd mesélsz ha lefürödtél. Ha Harry visszajön átadom neki a kicsit, és viszek neked ruhát. Oké? - kérdezte kedvesen Amy. 

- Rendben, köszönöm.

- Na, gyere, akkor menjünk! - mondta Harry, és jobb irányba mutatott. 

Elindultunk, majd a fürdőbe érve, Harry egy kis szekrényhez lépett, majd pár másodperccel később egy törölközőt nyomott a kezembe. 

- Tessék. - mondta. 

- Köszi. Mindenért. 

- Nem kell megköszönnöd semmit. 

Kisétált a fürdőből, majd bezártam az ajtót, levetkőztem, és a forró zuhany alá álltam. Jól esett lemosni magamról a koszt. Kb. 10 perc után kiléptem a a kabinból, amikor kopogást hallottam. Egy törölközőt csavartam magam köré, és úgy mentem kinyitni az ajtót. Amy volt és meghozta nekem a ruhákat. 

- Tessék, itt vannak.

- Köszönöm. 

- Mik ezek a lila foltok a testeden és a karjaidon? - fogta meg a kezem. 

- Semmi, csak amikor elestem, akkor vertem be. - mondtam zavartan. 

- Hát, ezek nem úgy néznek ki, majd ha kijöttél elmeséled az igazi okot. 

- Miért vagytok velem ilyen rendesek? - kérdeztem.

- Hát, látszik, hogy segítségre van szükségetek, és mi próbálunk. - mondta kedvesen. - Na hagylak is öltözni. Ha végeztél visszatalálsz a nappaliba?

- Persze, köszi. - mondtam, ő pedig kisétált. 

Odamentem a nappaliba, ahol Harry Logan-t próbálta nyugtatni. 

- Add csak oda, majd én megnyugtatom, hiszen így is nagyon sokat segítettetek. 

- Szívesen tettük. De elmondod, hogy miért is sírtál? 

- Nem szeretnék erről beszélni. - mondtam lehajtott fejjel. 

Ekkor az ajtó túloldaláról kulcszörgést hallottunk. A következő pillanatban 4 fiú csörtetett be a házba. Az utolsó, azaz a piros nadrágos,szomorúnak tűnt. 

- Hát ők meg kik? - kérdezte ránk mutatva a szőke hajú fiú. 

- Faith, és az öccse Logan. És most próbáljuk kifaggatni Faith-et, hogy miért sírt olyan keservesen. 

- Oh,értem. Niall vagyok.

- Szia. Liam vagyok. 

- Helló. Én Zayn vagyok. 

. Louis. - motyogta, és levágódott egy fotelba. 

- Örülök a találkozásnak fiúk. 

- Nos Faith mesélj, miért is sírtál? És miért voltál az utcán késő este? - kérdezte Harry. 

- Erről nem szeretnék beszélni. És nem szeretnélek titeket untatni a gondjaimmal. 

- Figyelj, nem untatsz minket egyáltalán. Mondd el nyugodtan. Ha kell, és tudunk akkor segítünk. - mondta biztatóan Amy. 

- ... Rendben, elmondom. - mondtam, mire a többiek - Louis kivételével - árgus szemekkel kezdtek el bámulni...   

1.Fejezet

1.Fejezet

sziasztok! :) itt az 1.fejezet,amit Faith írt. reméljük, hogy tetszeni fog. A következő részt csak 1-2 komi után hozzuk. :D jó olvasást mindenkinek!:D Faith&Amy

Reggel gyereksírásra ébredtem fel. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és a kiságyhoz csoszogtam. Felvettem a kisöcsémet és levittem a konyhába, hogy enni adjak neki. Felmelegítettem a kajáját, és megetettem. Miután jól lakott,visszavittem a szobába, hogy felöltöztessem. Gyorsan végeztem. Betekertem a kedvenc, macis takarójába, és egy puha, nagy párnára fektettem. Nagyon édes volt. Énekeltem neki és nem sokára már el is aludt. Én csendben felöltöztem és közben vigyáztam rá. Apa megint a kocsmákat járta már kora reggel. Gyűlöltem. Mióta anyu meghalt, apám teljesen megváltozott. Régen vidám volt, és szeretett minket, most meg 1 percre sem hagyhatom magára Logan-t, nehogy apu bántsa. A következő pillanatban hívott a barátom.
- Szia Faith. Mondani szeretnék valamit.
- Mondd! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!
- Szakítani akarok...
- Mi? De miért? - kérdeztem aggódva, és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Már nem szeretlek. Ne haragudj!
- Nem haragszom. De ugye azért barátok maradunk?
- Hát persze. - mondta Matt, a most már volt pasim.
- Rendben. Én most megyek. Szia.
- Szia.
Most végleg összetörtem. Úgy tűnik ez nagyon nem az én napom. Remélem ma ez volt az első és utolsó rossz dolog. Kimentem a szobából nehogy a sírásommal felébresszem Logan-t. Gyorsan eltelt a nap. Legalább Logan boldog. Nem kell tudnia a sok rossz dologról, amit úgy hívnak, élet. Arra gondoltam, hogy apa ma már úgy sem jön haza, ezért elmentem sétálni egy fél órára. Este 11 óra volt, mikor hazaértem. Kint nagyon sötét volt. Mikor beléptem az ajtón sírást és üvöltözést hallottam.
- Jajj ne! Apa hazajött. - mondtam ki hangosan.
Rohantam a szobába és láttam, hogy az apám megint megütötte. Nekem nem kellett több. Nekiestem apámnak., de közben folyamatosan Logan-t figyeltem. Egy óvatlan pillanatban felkaptam az öcsémet, és kirontottam az utcára.
- Faith! Azonnal gyere vissza, különben még rosszat teszek!- mondta dühösen apám.
Tudtam, hogy megint bántani akar, és ezt én nem hagyhattam. Mikor felém lépett azonnal futásnak eredtem, ő pedig utánam. Sokáig futottunk és éreztem, hogy lassan elájulok a kimerültségtől és fáradtságtól, de bírnom kellett. Nem hagyhattam, hogy folytatódjon ez a rémálom. Egy idő után már nem hallottam  apám üvöltözését, ezért lassítottam. Futás közben rengeteg tócsán átfutottam és mindenem sáros lett. Logan-en láttam, hogy borzasztóan fél, de ahogy én is, ő is megnyugodott egy kicsit. Fogalmam sem volt mit csináljak. Hideg volt és sötét. Ott álltam az utca közepén. Tudtam, hogy segítséget kell kérnem, különben nagyon nagy baj lesz. Sétáltam egy darabig, de a lábaim már alig bírtak el, viszont erősnek kellett maradnom, hogy vigyázhassak a kisöcsémre.Pár lámpa világította meg az utat. Borzasztóan féltem, és láttam, hogy Logan is nyugtalan. Nem mehetünk haza, mert akkor megint kezdődik előröl minden. Éreztem, hogy jéghideg az öcsém. Próbáltam felmelegíteni, de én is majdnem megfagytam, hiszen mindenem vizes volt, így a dolgom is megnehezült. Nem maradhattunk az utcán, mivel a környék is ismeretlen volt. De mit csinálhattam volna a 3 hónapos kisöcsémmel? Biztosan már álmos, és kimerült. Már órák óta jártam az utcákat és minden kis zajtól megijedtem.

• Ez így nem mehet tovább! Meg kell tudnom, hogy hol a legközelebbi hotel, vagy legalább egy motel. - gondoltam magamban. 

Az egyik házban fényt láttam, így hát úgy döntöttem, hogy becsengetek. Koszos voltam, és a szemeim is fájtak a sírástól, de ez érdekelt a legkevésbé. Logan-t figyeltem, és láttam milyen nyugodt az arca. A következő pillanatban kattant a zár az ajtón, és egy srác állt előttem...

Szereplők és Bevezető

Szereplők és Bevezető

sziasztok! :) itt is lennének a szereplők. Az 1.fejezet is nemsokára felkerül. reméljük, hogy tetszeni fog majd. :D Amy&Faith

Sziasztok! Faith Stewart vagyok, és most az én kalandos kis életemről fogtok olvasni. Mielőtt elkezdeném

a családomnál, mesélek pár dolgot magamról.

Van 1 bátyám, és 1 öcsém. 17 éves vagyok. Iskolába nem kell járnom, mivel előrehozott érettségit
tehettem. Így most hivatalosan is stylist lehetek. Barátaim az apám miatt nincsenek. (azt, hogy miért
később olvashatjátok.) Munkát a kisöcsém miatt nem tudok vállalni.

Beth Benson: az anyukám. Volt. Igen csak volt, mivel az én születésemkor leállt a szíve, és még csak
újraéleszteni sem tudták.

Logan Stewart: az öcsém. Most 3 hónapos. Apa összejött egy nőcskével, és ennek eredménye Logan lett.

A nőnek nem kellett, így most apának kéne nevelnie. Kéne, de ehelyett szinte én nevelem. Imádom az
öcsémet, de a sírásával néha ki tud készíteni.

Dave Stewart: a bátyám. 19 éves. Ő mindig is védett engem, és amikor kiderült, hogy Logan is velünk fog
lakni, már őt is. Ha az iskolában valaki piszkált – ami elég gyakori volt - ő bement és elintézte. Nincs túl sokat itthon, mivel már egyetemre jár.

John Stewart: az apám. 41 éves. Miután betöltöttem a 10.életévemet, onnantól majdnem hogy Dave
nevelt fel. Apát nem érdekelte más csak az alkohol, és szerintem a drogok elől sem futott el. Mára már
csak a pia maradt. Mi mondtuk neki, hogy menjen el egy pszichológushoz, aki majd segít neki feldolgozni
anyu elvesztését, de hallani sem akart róla.

Az idő múlásával apám elkezdett minket verni is, ettől Dave próbált megvédeni, de bűntudatom volt,
hiszen így helyettünk is ő kapott. És pontosan ettől próbálom óvni most Logan-t. Igaz, hogy ez nekem
iszonyatosan fáj – mind fizikailag, mind lelkileg – de az öcsémnek ezt legalább nem kell elviselnie. Apa a
számlákat úgy ahogy befizeti, de semmire nem ad pénzt. Dave pedig ezt megunta, így minden hónapban
küld pénzt, ami Logan neveléséhez pont elegendő.

Amy Tomlinson: 17 éves. Louis Tomlinson húga. Imád gitározni. A későbbiekben nagyon jóban lesz Faith-
tel.

One Direction: szerintem őket nem kell bemutatnom senkinek.:D

Faith

Dave

Beth

Logan

John

Amy

One Direction

Helló!!:D

Sziasztok! Ez a új blogunk, amit a legjobb barátnőmmel közösen fogunk írni. A sztori egy lányról szól, akinek nagyon nehéz élete van. Egy nap találkozik a(z) One Direction-nel, akik segítenek neki. Reméljük tetszeni fog. A részeknél kommenthatár lesz, tehát csak akkor lesz új rész ha pár komment összgyűlik. A szereplőket, és a hozzá tartozó bevezetőt nemsokára olvashatjátok. :D